Amun

Amun

Amon más elnevezések: (Ámun, Ámen, Imen, Ammon, Hammon) az ókori egyiptomi  egyik legrégibb és egyben leguniverzálisabb főistene.

Nevének eredeti  jelentése „Az elrejtett” vagy „Aki rejtve van” volt, de hívták „Egyetlen”-nek is.

Eszerint Amon lényege megismerhetetlen, számtalan neve, kultuszszobrai csupán utalnak magára az istenre, aki mindenütt jelen van, de mégsem ismerhető meg.

Már az Óbirodalom, az V. dinasztia korától kezdve előfordult a piramisszövegekben.

Leggyakrabban emberként kettős tollkoronával, állva vagy trónon ülve jelenik meg , illetve kos formájában ábrázolták. A kos a teremtő erőt jelképezi, ami utal az istenség ősiségére, a teremtés aktusában való részvételére. Emberként kezében jogart, hajlított pengés rövid kardot vagy légycsapót tarthat. Általában rövid kötényt visel, melyet hátul gyakran egészít ki bikafarok. Tunikája tollmintás.

Már a 12 dinasztia idején megkapja a „Karnak élén álló, a Két Ország trónjainak ura”, az „Istenek királya”[4], a „Két Ország elöljárója”, és az „Istenek elöljárója” jelzőket.

Kultusza Thébában virágzott, a XVIII. dinasztia idejére pedig főistenné vált egész Egyiptomban. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a második átmeneti kor végén a XVIII. dinasztiát megalapító I.Ahmose (I.e.1549–1524) thébai származású volt, és ezt a várost tette meg új fővárosának. A karnaki templom ekkor lett Ámon és az egyiptomi vallás központjává is. A templom bejáratánál Ámon kosfejű szfinxek sokaságának formájában látható.

Nagyon sokáig tartó kultuszát végül Ízisz ésOzirisz törte meg. Évenként, a Nílus áradásának második hónapjában tartották fényes külsőségek között az Opet ünnepet Ámon tiszteletére.

Eredetileg a levegő, így a szél istene volt az Ogdoádban, a hermopoliszi teremtésmítoszban, amely egyike a kozmoszt felépítő négy alapelvnek. Ekkor kékre festve ábrázolták, ami utalt az ég, azaz a levegő színére. Mint a többi alapelv, Ámon is kettősként, azaz férfiként és nőként is megjelent. Női formája Amaunet (más neveken Amonet vagy Amunet).

Egyiptom első átmeneti korában Ámon már, mint teremtő, az istenek atyja jelent meg. Női része különvált tőle és feleségeként szerepelt, akit ekkor Mut-nak hívtak. Ámon és Mut egyesül minden évben, ezt az ünnepet hívják Opet-ünnepnek. Ámon és Mut fia Honszu vagy más néven Khonsu, a holdisten. Leginkább emberként ábrázolták, elválaszthatatlan jele az ankh, a füles kereszt volt.

Ámon kultuszának előretörésével összeolvadt az addig különálló Ré napistennel és Hórusz égistennel, elnevezése ekkor Ámon-Ré lett. (A Théba által vezetett a Hükszoszok elleni sikeres lázadás után).  Kultusza és így papságának ereje ekkor hágott a tetőfokára, az egész birodalomban igen nagy népszerűségnek örvendett, olyannyira, hogy az Ámon-papság sokszor nagyobb hatalmat képviselt a fáraónál is. A XXI. dinasztiától kezdve a birodalmat érintő döntésekben őt kérdezték meg, azaz az istenség szobrát, az jelezte a kérdésben egyetértését vagy ellenvetését - természetesen kiválasztottain keresztül. Ehnaton fáraó ezt a hatalmat törte meg – igaz, csupán ideiglenesen – az új napisten, Aton kultuszának bevezetésével, akit Ámon-Ré helyére, sőt az összes többi isten helyére emelt. Utóda Tutanhamon azonban visszaállította az istenség és vele együtt a befolyásos papság tekintélyét is

 

források:     http://en.wikipedia.org/wiki/Amun

                   http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81mon_(isten)

                   http://maatkara.extra.hu/01istenek/Amon.htm