Dr. Kákosy László (Budapest, 1932. augusztus 15. – Budapest, 2003. január 29.) Széchenyi-díjas egyiptológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
A budai Rákóczi Gimnáziumban érettségizett 1951-ben. Egyetemi tanulmányait 1956-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudomány Karán régész diplomával fejezte be. A következő három évet a Szépművészeti Múzeum Egyiptológiai Osztályán töltötte. 1960-ban leadta kandidátusi értekezésének (Az egyiptomi aranykor-mítoszok és társadalmi vonatkozásaik) kéziratát, és megkezdte tanári pályáját az ELTE egyiptológia tanszékén, tanársegédként.
Bölcsészettudomány Karán régész diplomával fejezte be. A következő három évet a Szépművészeti Múzeum Egyiptológiai Osztályán töltötte. 1960-ban leadta kandidátusi értekezésének (Az egyiptomi aranykor-mítoszok és társadalmi vonatkozásaik) kéziratát, és megkezdte tanári pályáját az ELTE egyiptológia tanszékén, tanársegédként.
1961-ben kapta meg a tudományok kandidátusa címet. 1972-től vezette az Egyiptológiai Tanszéket, először docensi minőségében, 1976-tól egyetemi tanárként.
Akadémiai doktori fokozatát 1974-ben nyerte el (Világnézet és valláspolitika az egyiptomi Újbirodalom idején és a későkorban). 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. (Székfoglaló: Théba a Ptolemaiosz- és a római korban.)
Részt vett az 1964-ben kezdődött magyar núbiai leletmentő akcióban, Castiglione László és Varga Edith egyiptológusok, valamint Barkóczi László és Salamon Ágnes régészek társaságában, melynek során Abdalla Nirqi, holland kutatók által felhagyott régészeti területének feldolgozását végezték el. Elindította és haláláig vezette a Dzsehutimesz-síregyüttes (TT32) régészeti feltárását.